Este van, a Balaton felől az összes szúnyogot felém tereli a szél. Egy parti kocsmában ülünk, én és életem párja. Mivel már legalább egy órája nem szólt hozzám, inkább csendben nézelődöm, nem forszírozom a társalgást. Nincs már miről beszélnünk. Hallom a zenét, máshol táncolnak, csókolóznak, nevetnek.
Mennyi geci folyik el egy ilyen balatoni éjszakán!
És mind máshol folyik, másba, állati kívánással vagy lassú unalomban. Öreg, összeszokott párok rutinbaszása, izzó pinájú tizenéves lányok részeg szopásai, szerelmesek unalomig romantikus összetapadása, mind mintha a Balatonba tódítaná azt a hihetetlen mennyiségű ondót, ami egy ilyen éjszakán kárba veszik. Elcsordogál a semmibe.
Az a férfi egy év múlva már nem fog emlékezni, hogy ma este kibe lógatta bele. Az a nő sem fogja tudni, hogy kiét nyelte ma olyan mohón. Mindenféle szavakat hörögnek egymás fülébe, és évek múlva talán meg sem ismerik már egymást.
És ahogy a Balatont nézem, a fény tejfehérre festi, mintha tényleg csupa geci ömlene belé, azt kívánom, bárcsak valaki engem is, belém is, inkább ne is emlékezzen, én se emlékezzek, csak egy gyors dugást, egy emlékezetnélkülit!
Nincs szebb bók egy álló fasznál...
Ránézek életem párjára, és tudom, hogy ma sem, ahogy tegnap sem, és ahogy holnap sem. Ez legalább biztosan bejön, így legyen ötösöm a lottón. Majd forró testtel befekszem mellé az ágyba, hozzá bújok, ölelem, simogatom, meg akarom csókolni, és:
- Most ne, melegem van, izzadok. Utálok melegben, tudod.
Persze. Hidegben is utál.
